(Megnyitó előadás a 10 éves születésnapi rendezvényünkön. Szerző: Békési Beáta klinikai pszichológus, az ASZP vezetője)

2010. február 26.

 

Az ASZP egy olyan hely, amely biztatja és tanítja szülésben és a szülőségben - az önátadó passzivitás helyett - való aktív részvétel módját, és az adekvát jelenlétet. Ahol minden várandós nő/pár megtalálhatja azokat a szakembereket, eszközöket és programokat, amelyek saját egyéni készülődését, szülésre és szülőségre való ráhangolódását és abban egyéni útjának megtalálását segíteni tudja.

A program egyéni kezdeményezésre jött létre. 1998-ben már gyakorló szülőként és több éves szülészeti és szülésfelkészítési gyakorlatom tapasztalatai alapján írtam le, hogy hogyan is kéne „szülésfelkészíteni”

Az foglalkoztatott elsősorban, hogy hogyan lehet a kórházi szüléseknél egyensúlyba hozni a belső, egyéni igényeket, a szülés természetességét és a medicinális szülés elvárásait.

Hogyan lehet szélcsendben tanulni a vihart?

Hogyan lehet arra felkészülni/felkészíteni a nőket az átadható ismereteken túl, hogy a szülés munka is, élmény is, és hogy ez az élmény túlmutat a szülés fizikai aktusán Hogyan lehet felkészülni a szülés élményére? Miképpen lehet megtanítani és megtanulni szélcsendben, hogy hogyan kell viharban vitorlázni? Hogyan lehet készülni egységes rutinnal arra, ami belül mindenkinél másképpen zajlik?

Szerencsére volt kinek megmutatni az ötletet. Az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékén –Varga Kata által vezetett- Szülésműhelyben találtam elvi és gyakorlati támogatókat. Velük együtt formálódott a program végleges struktúrája, s közülük kerültek ki a nyitó - 14 fős - stáb tagjai is. Bányai Éva tanszékvezetővel az élen az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszéke befogadta a programot. Szakmai hátteret, termeket biztosított. Meghirdették azt az „alkalmazott lélektan” címszó alatt futó szülés-születés kurzust, amit a „szülés a fájdalom tükrében” kurzus követett és ami fennállása idején évekig összekötő kapocs volt a hallgatók és a program között.

Megszületett és a mai napig is zajlik a „szülésbeszélgetés” egyetemi hallgatóknak, akik leendő szülőként és majdani tanárokként/pszichológusokként vehetnek részt ezeken az órákon.

Inspiráló volt a londoni Active Birth Centre-ben tett látogatás, ahol akkor már egy évtizede működő modelljével ismerkedhettem meg a szülésfelkészítésnek, és ahol biztatást és – miután kiderült, hogy ugyanúgy gondolkodunk erről a munkáról - névhasználathoz való hozzájárulást is megkaptuk Janet Balaskastól

Elképzeléseink arról, hogy mit és hogyan szeretnénk csinálni az indulás óta változatlanok

MIT?

Szakszerű, hiteles, alternatívákat felmutató objektív és szubjektív ismeretek nyújtása a szülés, születés és szülőség kérdéseiben

KINEK?

Pároknak a szülés előtt és után, hallgatóknak (leendő szülők és szakemberek) és szakembereknek

HOL?

Egységes és különböző szempontokat akceptáló interdiszciplináris közegben

HOGYAN?

Elvárások és direkt útmutatás nélkül (nem helyettük döntve)

A résztvevők aktivitását támogatva: testi, mentális és érzelmi készülődésükben egyaránt

MIVEL?

A munka és a személyesség különböző szintjeit kínáló információs, pszichológiai, mozgásos órákon.

„Testhezálló” szubjektív programok összeállításának lehetőségének biztosításával.

A program végső formája és tartalma az eredeti koncepciót megtartva, de a körülményekhez és a szakemberkínálathoz is alkalmazkodott és alkalmazkodik a mai napig is.

A választható órák témájában megjelenik a fogamzásra készülés, a szülés, a szülőség, és a babával való kapcsolat, élettani, orvosi, mentális, érzelmi, kulturális, ökológiai szempontok. Mindezek – információs, mozgásos, lélektani és gyakorlati órákon - 18 szakma - szülészorvos, szülésznő, gyerekorvos, aneszteziológus pszichológus, védőnő, gyógytornász, rekreációs szakember, szoptatási tanácsadó, dietetikus, hordozókendő kötést oktató, táncterapeuta, zeneterapeuta, óvoda és zenepedagógus, öko szakember, zoológus, jogász – részvételével.

A háttérmunkát: könyvelő, grafikus, web-fejlesztő, és marketinges végzi.

Egy dolog azonban változatlan jellemzi munkánkat az elmúlt 10 évben: a szülés és szülőség kérdésében manapság egyre többször felbukkanó szélsőséges vélemények, és indulatok köré szerveződő magyarázatok között őrzi tárgyilagos, mértéktartó - bizonyítékokon alapuló, tényszerű tapasztalatokra és szaktudásra támaszkodó működésmódját.

És hogy mindettől mi várható?

A résztvevők számára:

Jobban informálttá válnak a szülés-születés körülményeiről

Megfogalmazódhatnak belső elvárások, tisztázódhatnak érzések

Oldódhatnak félelmek, megválaszolásra kerülhetnek kérdések, tisztázódhatnak a szerepek

Hatékonyabban és kompetensebben tudnak választani a lehetőségek között, követve belső szükségleteiket

Támpontokat kaphatnak ahhoz, hogyan válhatnak passzív elszenvedőből a szülésük és formálódó szülőségük aktív résztvevőivé – és az így elért jobb minőségű szülési élménnyel –kompetensebben - kerülhetnek közelebb a szülőség feladataihoz

Jobban megtalálhatják belső biztonságukat, még ha a körülmények nem ideálisak is

Egyetemi hallgatók (leendő szakemberek és leendő szülők) a programban

Újabb szempontot hoznak a képbe a hallgatók, akik mindezt távlati tervként, illetve kutatási, tanulmányi anyagként kezelik. Az ő tudományos tények iránti kíváncsisága együttesen van jelen a gyermeket várókéval, akik kérdései a közvetlen élmény megtapasztalásából származnak. Életszerű, gyakorlatra orientált foglalkozásokon vehetnek részt. Így még tanulmányi idejükben törekedhetnek saját szakmai szempontjaik érvényesítésére, összehangolására más szakmák gyűrűjében.

Szakemberek

Jelenlétük egyben hordozza azt az üzenetet is a résztvevők felé, hogy ez egy soktényezős dolog. És miközben ők maguk pedig új szempontokkal és információkkal ismerkedhetnek olyan javaslatok is megfogalmazódhatnak, amely a szakmák egyeztetett szempontjai szerint kínálhatnak megoldást egy-egy problémás helyzetre

Törekszünk arra, hogy a programban dolgozó szakemberek megfelelő szakmai és kommunikációs felkészültséggel rendelkezzenek, hogy a hozzánk fordulók egyéni érdekeit és szükségleteit kellő hatékonysággal képviselni tudják a szülés körüli időszakban. A különböző nézőpontok egyben új szempontok megismerését és adott kérdésben a látótér kibővülését hozza magával valamennyi résztvevőnek.

Mára akreditált képzési helye

- az ELTE doktori képzés, Pszichológia mesterképzés, Perinatális szaktanácsadó képzés, PÁZMÁNY, Kossuth Zsuzsa szülésznő képzés

- „szülésbeszélgetés”-eknek, amely a „sikamlós témák az o.f.-i órán” akreditált egyetemi óra tanárszakos és pszichológia szakos hallgatóknak.

A résztvevők AKTIVITÁSának lehetőségét biztosítja kezdettől fogva

- az órák sokfélesége, valamint a különböző munkamódot (informálódás, mozgás, relaxáció, egyéni és csoportos önismeret) és különböző szintű munkát kínáló órák tetszőleges óraszámban és összetételben való választásának lehetősége egy

- „beavatkozásmentes közegben”. Igyekezetünk szerint uis ez a közeg elvárásoktól mentes, nyitott, rugalmas, a résztvevők egyéni elképzeléseit, működésmódját tiszteletben tartó

- beleértve az egyéni konzultációs lehetőség biztosítását is, ahol az ő egyéni szempontjai kaphatnak terepet

- különböző szempontokat akceptáló, különböző szakmákat befogadó (inderdiszciplináris) közeg.

- a családok egy egységként való kezelésével az együttes megjelenés bátorítása

- mindenki tetszőleges óraszámban és összetételben válogathat a lehetőségek között, követve egyéni szükségleteit,, saját szubjektív felkészülési programját – így valósul meg– az egyéni konzultációs lehetőség adásával -egységes keretek között a differenciált odafigyelés és munkamód + az egyéni konzultáció

- Rugalmas -Követi a résztvevők elvárásait a programok bővülésével, és mindig helyet adott kollégái kísérletező kedvének, szakmai kíváncsiságának

- Kezdettől fogva ragaszkodunk programunk függetlenségéhez minden egyéb intézményi, kereskedelmi…stb érdektől

- egyéni konzultációs és terápiás lehetőség

- Teszi ezt anélkül, hogy ellene fordulna az orvosi modellnek, inkább úgy, hogy

- elismerve annak gyógyító kompetenciáját, annak kiegészítését adja

IDEOLÓGIÁNK

Fentieket a következő ideológia alapozza meg:

A szülést/szülőséget nem önmagában- kontextusából kiemelve - közelítjük, hanem egy olyan változásként, amelynek előzménye és következménye is van, és amelyben minden szereplőt körülvesznek a kultúra, a társadalom, a hagyományok, az orvosi modell, az elvárások, szándékok, értékek és érdekek, és amely mentális és érzelmi történés is.

(Ez már önmagában is meghatározhatja a szülésfelkészítés irányát és módját.)

Megközelítésünkben a készülődés az egyén életében nem a szülés előtti rövid időszak feladata, hanem egy hosszabb folyamat. Ennek egy sajátos időszaka a várandósság és a szülés, amikor ténylegesen másállapotba kerül a pár: biológiailag, lélektanilag, egzisztenciálisan, szociálisan egyaránt. És miközben a régi támpontok veszni látszanak, az újak még nem kidolgozottak, és hiányos az eszköztár is.

Egyfajta „fejlődési krízisen” átjutva formálódnak a felmerülő kérdésekre a személyes válaszok, az új élethelyzetben biztonságot adó új támpontok és megoldási módok a pár mindkét tagjában.

Tehát felkészülni annyit tesz, mint elkészülve lenni a változásokra, és ehhez az odáig elvezető úton szerzett tapasztalatok minősége a fontos. Hogy kompetensnek érezhesse magát a változásokhoz való alkalmazkodásban az érintett éppúgy, mint új szerepével való találkozásban.

Igény esetén persze része a felkészülésnek a direkt módszerek nyújtotta tanulási folyamat is, a hangsúly azonban itt áttevődik az indirektebb módszerek alkalmazására, amelyek az önátadást, az érzésekkel való együttmozgást, a testi üzenetek elfogadását és hitelét, az ösztönösséget, a rugalmasságot, a „megnyílást”, a kreatív megoldásokat támogatja.

Az elmúlt 10 évben 3868 család vett részt különböző óráinkon

Összesen 8126 órát tartottunk

MA programunk a kamaszkorát éli- VÁLTOZIK belülről és változnak a feltételei is- és megújulva igyekszik követni ezeket a változásokat

Célunk továbbra is felvilágosítani és inspirálni a kismamákat, és a várandós apákat .

Mindezt továbbra is anélkül, hogy kijelölnénk a készülődés elvárható és követendő módját, inkább számtalan lehetőséget nyitva tartva állunk rendelkezésére a hozzáfordulónak.

Programunk tehát így kapcsolódik/válaszol a szüléssel, születéssel kapcsolatos kérdések sorába, amelyek már 10 éve és most is a figyelem és sokszor viták kereszttüzében állnak.

Az egyik legfontosabb téma, ami végigkíséri ezt a 10 évet is a kompetencia köré szerveződik.

Ezzel kapcsolatos, programunkon átszűrődött tapasztalataink a következők:

10 éve a legfőbb kérdés az volt: kié a szülés? Van- e joga a szülőnőnek dönteni és megválasztani a szülés módját. Van-e joga dönteni az önmaga és gyereke életét meghatározó kérdésekben?

10 éve már egyre több nőben fogalmazódtak meg azok az új elvárások amelyekkel kifejezték, hogy készek találkozni az igazi érzéseikkel, és arra vágynak, hogy a szülésük minden mozzanatát és érzését követni tudják- s készek visszakapni

A szülészet válasza az alternatív/családközpontú ellátás bevezetése volt, amely a figyelmet részben visszairányította a szülés természetes folyamatára, és az abban résztvevők élményeire is. Az esetek nagy részében azonban a szülést körülvevő atmoszférájával- a jó szándék és igyekezete dacára - nem mindig tudja támogatni az egyéni megoldásokat: azt, ahogyan egy szülőnő fel tudja dolgozni a szülés intenzív élményét. Nem tudja igazi döntési helyzetbe hozni, (amelyben a körülmények mérlegelhetők). Ma még keverednek az eü. és személyes presztízsszempontok, érdekek, érzések és a valódi anya-gyermeki szükségletek.

És miközben a kórházak és különböző civil szolgáltatások köre bővült a szülés körüli időszakban , kompetencia ügyben fordult a kocka: a szülőnő elvárásai között önmaga felé egyértelműen körvonalazódott a szülés kontrollálásának igénye, ezzel öntudatlanul magára vállalva azokat a feladatokat is, amit a környezetnek kéne nyújtani.

A szülés jól látható aspektusait, a szülés módját, és az igénybe vehető segédeszközök/beavatkozások (beleértve a fájdalomcsillapítót is) mennyiségét és minőségét, valamint önmaga viselkedését tekintve fogalmazódik meg egyfajta terv, amelytől való eltérés nem megengedett. A „jó” bizonyítvány tétje nem kevés.

A szülés minőségének felelőse a szülőnő lett, és ez továbbra is hosszú időre meghatározza őt éppen megszülető anyaságában saját maga és sokszor mások szemében is.

Manapság ebben könnyen megerősítést kaphat bárki a szülésre felkészítés ígéretével biztató rendezvényeken, tanfolyamokon. És mivel ezek egy része –akár szakszerű, akár kontrollálatlan információkból nyerik tartalmukat – az eseményeket és a benne szereplőket egyoldalúan szemléli, sokszor szükségképpen „elszáll” magyarázataiban éppúgy, mint ajánlott gyakorlatában és nem nyújt használható támpontot a felmerülő kérdésekben.

Jóval nagyobb a tanácstalanság, mint anyáink idejében volt, ami a generációk és szakmák, az érintettek és a szakemberek közötti összeütközésben, sőt szakmán belüli vitákban is gyakran testet ölt.

A legfőbb nehézség pedig még mindig az, ha a szülésben nem az igazi feladatot szólítjuk meg.

A szülés ugyanis nem pusztán egy, a hétköznapokból kiemelkedő fizikai teljesítmény, hanem az anyaság premierje is, amely akár csak az opera nyitánya, felvonultatja az összes témát, ami majd a szülés után funkcionáló anyaság időszakában kikerülhetetlenül szembejön: az elfogadást, a megnyílást, az elengedést, az alázatot, az élmények intenzitását, és folyamatosságát.

Ha elfogadjuk ezt a megközelítést, azt látjuk, hogy a készülődés hangsúlya legtöbbször a célhoz vezető egyik állomáson –a szülés fizikai teljesítése -, és nem a végállomáson –anyaság – van, miközben a készülődő érzi már a változások szelét is. Talán emiatt nőtt ekkorára a jelentősége, s rakódott rá ennyi, a szülés természetétől idegen elvárás. Vélhetően ettől is vált olyan teljesítményhelyzetté, amelyben a sokszor elérhetetlenül magasra állított mérce a fizikai teljesítőképességre vonatkozik, (tud-e fájdalomcsillapító nélkül, rövid idő alatt, beavatkozás nélkül, hüvelyi úton szülni) de az „eredmény” az anyaságra való alkalmasságot méri, és már előre egy csomó – majd csak a szülés utáni időszakban felmerülő kérdésre adandó választ is számon kér az átélőn.

Talán pont ez jelenik meg az új szerepükben elbizonytalanodott anyák kérdéseiben is, akik visszatalálva és megfogalmazva ösztönös megérzéseiket, küzdenek a hagyományos elvárások, és a ma már tudományosan is alátámasztott tények útmutatásai között, és engedve a nyomásnak „fejlesztő” órákat vásárolnak csecsemőiknek.

Mára kiemelt hangsúlya van a korai kötődésnek, a szoptatásnak és a testközeli gondozásnak, ami örvendetes jelenség. Az már kevésbé, amikor ezekhez „előírásszerűen - a reális igényekkel és szükségletekkel való egyeztetés nélkül- ragaszkodnak.

Ebben az útvesztőnek tűnő helyzetben, amikor a tanácsok folyton változnak és többnyire ellentmondanak egymásnak, miközben állandóan újabb és újabb szempont merül fel, könnyű elveszíteni a fonalat

Miközben egyre nyilvánvalóbbnak tűnik ugyanakkor, hogy a kompetenciájában támogatott anya – legyen az a felkészülés időszakában, a szülés alatt,vagy után –tud kompetens szülővé válni. A tét valóban nagy –meg tud-e érkezni/el tud-e készülni a szülőpár a gyerek megszületéséig, vagy abszurditásnak tűnik majd, hogy érkezett valaki, aki elkötelezett gondoskodást igényel. Anya-csecsemő konzultációs és mindennapi helyzetekben megfigyelhető jelenségek a csecsemővel való kapcsolatban jelzik a tennivalókat ezen a területen- s talán bennünket is megerősít céljainkban, hozzáállásunkban és a jövő feladataiban.

Szélcsendben tanulni a vihart?

Sokan törekednek rá, de az élményt sem megtervezni, sem megvásárolni nem lehet

A változásokhoz való alkalmazkodáshoz ugyanakkor több lehetőséget ad, ha többet tudok. A hiteles objektív információkon kívül, a folyamat természetével való ismerkedés, az önmagunkról való tudás, érzéseink hitelének megtapasztalása igazi támpontot adhatnak, kikövezhetik az utat a folyamat reális megtapasztalásáig és a szülői kompetenciáig.

Békési Beáta

Budapest, 2010. február 26.

Galéria